Az előzmények és a "szakmai" énem

Hol is kezdjem?
Amióta az eszem tudom, szüleimmel mindig kempingeztünk. Ennek első kézzel fogható bizonyítéka egy kopott fekete-fehér fotó, melyen fél évesen a sátor előtt ülök, a bilin. Megkapó kép. :)
Szóval, elég régen belém ivódott a táborozás és a természet szeretete. Szerencsémre a későbbiekben sem volt akadálya annak, hogy ezt a szeretett életformát - még, ha csak szórakozásból is - folytathassam. Bár igaz ami igaz, mára kissé átalakult. De ez a dolgok rendje.

A szülői indíttatás mellett, egy-két aktív pedagógusnak köszönhetően, az álltalános iskola évei alatt is volt bőven részem a természatjárásban. Hol gyalogosan, hol kerékpárral. Köszönet érte Szabó Katalin és Lapis Mihály tanáraimnak.
A középiskola - mint minden kamasznak - nagyon meghatáró része volt életemnek. Azon kívül, hogy megtaláltam életem párját, a túrázás, természetjárás is a mindennapok részévé vált. Köszönhetően Krekács Károly tanár úr aktivitásának, alig volt olyan hét vége, amikor nem volt túra az Irinyi-ben! Nem csoda, hogy a suli mindig az élen végzett az ODK versenyében.

A középiskolai évek után, kicsit háttárbe szorult a természetjárás. Úgy kilenc évig tartott ez az állapot, mikor is újraéledt a kempingezés. Immár saját családommal. Pár év múlva már saját lakókocsival jártunk nyaralni. Nem volt akkora luxus, mint amilyennek elsőre látszik. Hiszen a kis lakókocsi alig volt fiatalabb nálam. :) Meghatározó és élménygazdag időszak volt ez is számomra.
E korszak vége felé találtam rá egy fórumon zajló, eszmecserére, mely az egész addigi életem egyik alap motivációjáról szólt. A váratlan helyzetekre való felkészülés, az adott helyzethez való alkalmaszkodás, valamint a szorult helyzetből - a lehetőségekhez mérten - a legjobban kijönni.
Itt jött a képbe a túlélés fogalma, amit életem során már sokszor súroltam, de nem tudtam megfogalmazni...

Szóval, volt egy igen kicsiny közösség, akik az index.hu fórumában a túlélés témaköréről próbáltak mindent megtudni, amit csak lehet. Ez a vita 2002 februárjában keződött. Majd 10 hónappal később - köszönhetően néhány hiperaktív embernek - már ingyenes tárhelyen kezdett önálló életre kelni. Nemsokára megszületett a Magyar Túlélő Portál. A tudásvágy, az új információkhoz való jutás belső kényszere hajtotta a lelkes csapatot. Szerencsére ez a vágy megmaradt még sokáig. Na, de ne szaladjunk ennyire előre...

A lelkesedésnek és tudásbázis fejlődésének köszönhetően az ideiglenes fórumból kinőve, nemsokára már önálló portálként működött a túlélés eme virtuális szentélye. Ettől kezdve felgyorsult a fejlődés. Gyűltek a tagok és ezáltal gyűlt a felhalmozott információ és tudás is. Egyre-másra jelentek meg a cikkek, tesztek és a beszámolók is. Hiszen az egyik legfőbb motiváció - a valóságban kipróbálni a frissen megszerzett tudást - a heti-havi rendszerességgel megtartott túlélő túrák és portáltalálkozók, erre rengetek lehetőséget kínáltak a vállalkozó szelleműeknek. Amellett, hogy gyarapították a tapasztalati úton megszerzett tudást, összekovácsolták az azonos érdeklődési körrel megáldott közösség aktív tagjait.

Ez a fejlődési folyamat egy ideálisnak mondható környezetben zajlott, ahol a tagok egymásért tevékenykedve létrehoztak egy olyan közösséget, mely - még néhány rövidebb fejlesztési szakasz után - saját tárhelyen, saját domain néven üzemelt. Minden adott volt ahhoz, hogy központja legyen a túlélés iránt érdeklődő emberek közösségének. Ez így is lett. Az elkövetkező évek során a tagság létszáma több ezerre duzzadt. Ebből közel ezer(!) tag volt állandóan aktív. Teltek az évek és a túlélés minden témakörében volt elérhető információ a portálon. A tagság magja, olyan szintű tudásra tett szert, hogy az újoncok felmerülő kérdéseire mindig tudott valaki hasznos és kimerítő válasszal szolgálni. Persze amelett, hogy a túlélési ismeretek gyarapodtak, a túlélésben nélkülözhetetlen szerszámokról szóló fejezetek is szaporodtak. A kések és egyéb vágóeszközök nélkülözhetetlen eszközei a természetben való boldogulásnak. Ennek egyenes következménye egy szakosodás lett. Létrejött egy magas szintet képviselő közösség a közösségen belül. Ez a társaság mindent tudott az acél árúkról, amit csak tudni lehet. Ezen felül professzionális módon készítette is azokat. Ezzel kielégítve a túlélők és a saját vágyaikat.

A Magyar Túlélő Portál csúcspontját 2007-re érte el. Amikor is sikerült megszervezni és lebonyolítani egy nagyszabású országos méterű portáltalálkozót. Rengeteg előadás, film vetítés, gyakorlati bemutató és sok minden más várta az érdeklődőket az ország minden szegletéből. A befektetett rengeteg munka megtérült. Minden érdeklődőnek sikerült örömet szerezni, és a jól sikerült hétvégét követően, mindenki eufolikus hangulatban távozott. Hamar megszületett az elhatározás: "jövöre veletek ugyan itt".

Így is lett. A 2008-as év eleje a felkészüléssel, tervezéssel és szervezéssel telt. A második összeröffenés sajnos már nem zajlott le olyan simán, ahogy azt mindenki remélte. Több nézeteltérés és kisebb viták után, befulladt a találkozó. A kedvét vesztett szervező gárda rossz szájízzel tért haza. Bár akkor ez még nem látszott, de ez a portál széthullásához vezetett. Egy kisebb csoport - melynek tagja voltam én is - két ötletgazdának köszönhetően 2008 augusztusában fizetős alapú, túlélési ismereteket kínáló oldalt indított az MTP helyén. Ekkorra a késes társadalom már rég túlnőtte az MTP-t. Saját lábára állt és megalakult az önálló Késportál. Az MTP megmaradt tagsága kitartott a régi portál értékei és elvei mellett. Kisebb létszámmal, de annál kitartóbban életben tartották az MTP-t a mai napig.

Azt kell mondjam, hogy az MTP-s évek, csodálatos és több szempontból fontos időszakát képezik az életemnek. Rengeteg értékes emberrel ismerkedtem meg, és elképzelhetetlenül színes és átfogó alap tudást sikerült magamba szívnom a túlélés témaköréből. Persze ez a tudás nem ér sokat, ha az ember nem fejleszti. Az utóbbi 4-5 évben végzett kutató-gyűjtő munkának köszönhetően, ez szépen gyarapszik és termése lassan - filmek formájában - beérik.
Időközben "visszataláltam", az azóta sajnos bezárt almamáterbe. Krekács Károly tanár úr szerencsére a mai napig aktív - bár nyudíjba vonult - és rendületlenül szervezi túráit. Mikor időm engedi mindig vele tartok, mindig tanulok tőle valami újat.
Jómagam 2011 év elején tértem vissza az MTP táborába. A két és fél éves kitérő számomra sok tanulsággal szolgált. Ezek egyik következménye lett ez az oldal. Itt a magam ura vagyok, nem kell másnak megfelelnem, csak a saját céljaim elérése öszpontosíthatok.
Tapasztalataim szerint sok mindent másképp látok, mint az átlag ember. Emiatt kialakult bennem, egy a megszokottól eltérő látásmód, mely bizonyos dolgokat más megvilágításba helyez. Így más megközelítésből, más szemszögből próbálom megmutatni a túlélés fortélyait - természetesen mozgóképben...

2012 február.